Nos, azt sejtem, hogy amennyiben mindennapjaink leírására vállalkozom eme napló keretein belül, úgy előfordulnak majd bizony nagy számban repetitív elemek. A következő például tipikusan ilyen – a kislány az éjszaka folyamán több alkalommal is felsírt, mi pedig a már jól kidolgozott trükköket szekvenciálisan alkalmaztuk (a metodikák száma véges, sorrendjük azonban általában tetszőleges) – a cumika ágyban történő megkeresése és visszaadása, résnyi fény beengedése a szobából a fürdőszoba révén, innivaló, tápszer, végső esetben már olyan is volt (éppen karácsonytájt vendégségben), hogy jó másfél órányit viccelődött közöttünk. Nagyban eltértem azonban a tárgytól – a napi események és benyomások sorolásától.
Szóval mindez az éjszaka folyamán pár alkalommal ismét előfordult, talán háromszor. Felváltva oldottuk meg a helyzetet, de már tervezzük azon stratégia bevezetését, mely a napi (akarom mondani éjszakai) váltást irányozza elő. Arra emlékszem, hogy 3 óra körül megnéztem a telefonomat és boldogan konstatáltam, hogy még másfél óra hátra van az éjszakából. 4.31-kor magamtól ébredtem meg, de kellett még egy kis idő (mintegy 12 perc), mire beláttam, hogy ha haladni akarunk a munkával és elmaradt tennivalókal, nos, akkor ébresztő.
Ezt követően vetettem papírra az elsejei történéseket hirtelen felindulásból. Azt érzem, hogy bizonyosan nem mindig leszek ilyen bőbeszédű. A mai napra például pár óra a munkával ki is van pipálva, de azért ez nem ilyen egyértelmű, mert sorozatos megszakításokkal végeztem. Ahogy említettem, ma volt, van (ugrálok az igeidőkkel) Zsuzska első munkanapja az új helyen, 8 után távozott, majd 5 körül ér haza. A gyerekek reggeliztek, Zsofka inkább csak csipegetett jó szokás szerint. Fél tíz tájban megkérkezett D. Ő vigyáz Zsófikára, amíg mi dolgozunk, mivel azonban ma még nem volt iskola, emiatt Matykó is itthon volt. Sejtem, hogy ez így elsőre igazi challenge volt. Amikor Zsofka aludt (délelőtt igen keveset, délután sem túl sokat, már a megszokotthoz képest), akkor Matykóval társasjátékoztak, sőt a végén egy sakkpartit is bevállalt, amit már vesztes állásból nem tudtam megfordítani, miután D-nek lejárt az ideje, és rohannia kellett a gyerekeiért. Zsófikának most megvan az a jó szokása, hogy a kanapén keresztül felmászik az íróasztalhoz és nyomgotja a Canon zöld gombját, ezáltal üres lapokat fénymásol. Ezt annyira élvezi, hogy naponta több százszor is csinálná, ha hagynám, emiatt a nyomtatót “sleep” üzemmódba helyezem, amikor éppen nem használom (magyarul kikapcsolom).
Elkezdtem főzni egy adag paprikás krumplit a holnapra készülvén, Zsuzska fejezte be hazatérte után, mi újra kimentünk korizni, és ezúttal bátran állítom, hogy bejött a nagyfiúnak, és kezd alakulni. Vacsi, Matykónak fürdés, Zuszska mesét olvasott, Zsofkának a primér elalvás ismét nem sikerült, a szekundér nappalis hesszolást követően már igen 9 tájban. Nem sokáig húztuk – pár oldal Parti, majd álomba merültünk. Kimaradt – a nap folyamán elszórva 3 kávét ittam meg.
