New year's blog

Szükségem van erre a sorokra, hogy egyszer hű tükre legyen mindennapi múltunknak. Azonban a fáradtság minden korai reggellel egyre ólmosabb, a hátramaradt feladatok listája egyre hosszasabb. Csütörtök van, igazodás végett. Lehet, hogy csak monitorra hányok most pár szót, a valóságot az nem fogja tudni visszaadni ezer év múlva. Talán pár év, esetleg évtized múlva kikopik a leírt szó az emberi tudatból, s a gondolatokat projektált mozgóképekkel és hangokkal fogjuk inkább kommunikálni, az valósághűbb. A leírt történet mindenkinek a fejében másképp jelenik meg, projektált képekkel a mesélő pontosan meg tudja jeleníteni, hogyan is történt, mit is akar elmondani.

No, messzire szaladtam. Három körül kitettem a cicát, és már lent maradtam az éjaszaka hátralévő részében. Láss csodát, 4.31-kor magamtól nyílt a szemem (jelzem, másnap hajnalban, azaz ma, amikor ezeket a sorokat írtam, akkor is percre ekkor ébredtem fel). Reggeli fürdés, blogolódás, egy kis munka, iskolába készülődés, kávé 1, kávé 2. Ma részletesebben megírom, miből áll általában az iskolába készülődés, gyakran izgalmassá sikeredik az elhúzott idő miatt – reggeli készítése Matykónak, felöltözés, tea elkészítése, beízesítése, fogmosás, kávé. Zsofka általában ilyenkor már ébren van (tisztába tevés, felöltöztetés elmaradhatatlan), ahogy ma reggel is. Jégoldás az autón. Miután hazaértem, a dolgok onnantól keverednek – mosogatógép ki-  és bepakolás, Zsofka alszik, tudok dolgozni, amíg megérkezik D. és G. Beszélgetünk egy fél órát a gyermekjótékonysági ötleteimről, most így nevezem meg, majd ha alakul valami, akkor lehetek részletesebb. Kérek honlap ajánlatot egy cégtől, felhívom a redőnyösöket, issue-k a munkában, emiatt az eltervezett napi lista lassan halad. Ebéd, talán sikerül eladni az egyik autót, hív az unokatesóm. Rohanás Matykóért az iskolába Zsofkával, a sok telefonálgatás miatt megcsúsztam, de leérünk időben, gyalog. Kikapcsolódás – Zsofkával együtt végignézzük Matykó fociedzését, illetve amikortól Zsofkát le kell tenni burungolni, onnantól csak én nézem. Néha. Utána megbeszéljük a hétvégi menüt, bevásárlás. Esti program – fürdetésre érek haza, vacsora, Zsofkának tápszerhez víz forralása, Zsuzska lefekteti. Most az elején sok a munkája, éjszakáig fennmarad. Én még összerámolom a konyhát, befejezem a teregetést, megetetem a kutyát, elolvasom a híreket, pár privát e-mailt, belekezdek a hvg-be. Valamikor fél tizenegy körül elalszom. Görcsöl a jobb lábszáram a végére, jól jön majd a hétvégi pihenés.

Nos, azt sejtem, hogy amennyiben mindennapjaink leírására vállalkozom eme napló keretein belül, úgy előfordulnak majd bizony nagy számban repetitív elemek. A következő például tipikusan ilyen – a kislány az éjszaka folyamán több alkalommal is felsírt, mi pedig a már jól kidolgozott trükköket szekvenciálisan alkalmaztuk (a metodikák száma véges, sorrendjük azonban általában tetszőleges) – a cumika ágyban történő megkeresése és visszaadása, résnyi fény beengedése a szobából a fürdőszoba révén, innivaló, tápszer, végső esetben már olyan is volt (éppen karácsonytájt vendégségben), hogy jó másfél órányit viccelődött közöttünk. Nagyban eltértem azonban a tárgytól – a napi események és benyomások sorolásától.

Szóval mindez az éjszaka folyamán pár alkalommal ismét előfordult, talán háromszor. Felváltva oldottuk meg a helyzetet, de már tervezzük azon stratégia bevezetését, mely a napi (akarom mondani éjszakai) váltást irányozza elő. Arra emlékszem, hogy 3 óra körül megnéztem a telefonomat és boldogan konstatáltam, hogy még másfél óra hátra van az éjszakából. 4.31-kor magamtól ébredtem meg, de kellett még egy kis idő (mintegy 12 perc), mire beláttam, hogy ha haladni akarunk a munkával és elmaradt tennivalókal, nos, akkor ébresztő.

Ezt követően vetettem papírra az elsejei történéseket hirtelen felindulásból. Azt érzem, hogy bizonyosan nem mindig leszek ilyen bőbeszédű. A mai napra például pár óra a munkával ki is van pipálva, de azért ez nem ilyen egyértelmű, mert sorozatos megszakításokkal végeztem. Ahogy említettem, ma volt, van (ugrálok az igeidőkkel) Zsuzska első munkanapja az új helyen, 8 után távozott, majd 5 körül ér haza. A gyerekek reggeliztek, Zsofka inkább csak csipegetett jó szokás szerint. Fél tíz tájban megkérkezett D. Ő vigyáz Zsófikára, amíg mi dolgozunk, mivel azonban ma még nem volt iskola, emiatt Matykó is itthon volt. Sejtem, hogy ez így elsőre igazi challenge volt. Amikor Zsofka aludt (délelőtt igen keveset, délután sem túl sokat, már a megszokotthoz képest), akkor Matykóval társasjátékoztak, sőt a végén egy sakkpartit is bevállalt, amit már vesztes állásból nem tudtam megfordítani, miután D-nek lejárt az ideje, és rohannia kellett a gyerekeiért. Zsófikának most megvan az a jó szokása, hogy a kanapén keresztül felmászik az íróasztalhoz és nyomgotja a Canon zöld gombját, ezáltal üres lapokat fénymásol. Ezt annyira élvezi, hogy naponta több százszor is csinálná, ha hagynám, emiatt a nyomtatót “sleep” üzemmódba helyezem, amikor éppen nem használom (magyarul kikapcsolom).

Elkezdtem főzni egy adag paprikás krumplit a holnapra készülvén, Zsuzska fejezte be hazatérte után, mi újra kimentünk korizni, és ezúttal bátran állítom, hogy bejött a nagyfiúnak, és kezd alakulni. Vacsi, Matykónak fürdés, Zuszska mesét olvasott, Zsofkának a primér elalvás ismét nem sikerült, a szekundér nappalis hesszolást követően már igen 9 tájban. Nem sokáig húztuk – pár oldal Parti, majd álomba merültünk. Kimaradt – a nap folyamán elszórva 3 kávét ittam meg.

Az új év első napjának betetőzése volt, amikor este 10 órakor a kutya levizelte az étkezőasztal jobb mellső lábát. Persze már maga az új év is a kutyával kezdődött, ahogy a tűzijátékok világháborús durrogásai közepette többször is megpróbált rám mászni a kanapén. Úgy éreztem magam, mintha háborús időkben fülelném a bombák s lövedékek zaját törékeny otthonom falain belül, már ha tudnám pontosan egyáltalán, hogy milyen is az. Hat után kitettem a macskát is, kutyát is a hidegbe, Zsofka már pilinckált odafenn a kiságyban, a reggeli tápszer, amelyet Zsuzska készített el bedagadt , náthás szemekkel azonban csodákra volt képes , és talán még egy órát szunyókáltunk, amikor is Matykó megérkezett reggeli mesét tekintgetni. Végül sikerült egy kompromisszumos hangerőben megegyeznünk, kávé lefőtt, kávé 1, kávé 2. A délelőtt folyamán együtt voltunk – sakkoztunk, Rummikub®oztunk, amíg Zsófika szenderült egy órácskát. Egyébként egész nap ködös, hideg idő volt, végig fagypont alatt. Pizzát rendeltünk, körtés mézeset és gombásat, majd ebéd után kávé 3. Jómagam ezt követően elugrottam leúszni a penzumot (2500m), majd hazaértem után (Zsófika még mindig délutáni álmát durmolta) Zsuzska noszsogatására Matyival elmentünk korizni tanulni, ami egyébként egészen jól sikerült – 5 kör után, bár még helytelen technikával, Matykó már segítség nélkül haladt. No persze, aztán ennyiben is maradtunk, hosszas alkudozást követően engedtem, hogy akkor legközelebb folytathatjuk. Hazatértünk után már majdnem fél hatot ütött az óra, mindnyájan egy asztalnál vacsoráztunk – Zsofka inkább malackodott, egy rövid hiszti idejére ki is került az etetőszékből. A lencsesalátát akkurátusan, szemenként fogyasztotta, de ez éppen nem is volt baj, ugyanakkor mindent magához kívánt gyűjteni az asztalról, és ezt hajlamosnak mutatkozott túlzott hangerővel követelni. Szegényem frusztráltan állt a karácsonyfa felé fordulva, és sírt, sírt, sírt – végül Zsuzska adott számára egy újabb esélyt. No ezt követően jóllakott 7 szem lencsével. Matyira nem volt panasz. Beengedtük a kutyát, próbáltam filmre venni, ahogy Zsófika igyekszik megvizsgálni a lihegő kutya hosszú nyelvét, majd amikor később kezdett elszakadni a cérna, elvittem a kislányt fürdeni. Matyi addig hiperaktívozott, Zsuzska szerint a szünet már hosszúra nyúlt, anélkül, hogy energiái lekötésre kerültek volna. Még egy kis nyivalygás, majd próbaüzem az alváshoz, ami a mai napon sikertelen – így aztán az este hátralévő részét Zsofka is lent tölti a nappaliban hesszolva, amíg Zsuzska mesét olvas a nagyfiúnak, fogimosi, majd irány az ágy. Negyed tízre mindketten alszanak, én még öt percig olvasom Parti a fagyott kutya lábát, majd elszenderedek a kanapén abban a hitben, hogy itt kell aludnom majd a 4.35-ös ébresztőig, mert a hideg miatt a kutya is idebenn alszik.

De nem…nem heppiend. Zsuzska arra lesz figyelmes, hogy valami csorog – ez a kutya idepisilt a szőnyegre, ébredek boldogan, de nem tudom már igazából a felmerült probléma megoldását adekválni, jelzem, én felmegyek aludni, holnap korán kelnék, holnaptól minden kicsit más (Zsuzska kezd a munkahelyen), én korán kezdenék, hogy tudjak haladni a munkával – Zsuzska még olvas egy kicsit, gondolom Pamukot (Hó) gyötri, én pedig valahogy visszaalszom 10 után.