Az új év első napjának betetőzése volt, amikor este 10 órakor a kutya levizelte az étkezőasztal jobb mellső lábát. Persze már maga az új év is a kutyával kezdődött, ahogy a tűzijátékok világháborús durrogásai közepette többször is megpróbált rám mászni a kanapén. Úgy éreztem magam, mintha háborús időkben fülelném a bombák s lövedékek zaját törékeny otthonom falain belül, már ha tudnám pontosan egyáltalán, hogy milyen is az. Hat után kitettem a macskát is, kutyát is a hidegbe, Zsofka már pilinckált odafenn a kiságyban, a reggeli tápszer, amelyet Zsuzska készített el bedagadt , náthás szemekkel azonban csodákra volt képes , és talán még egy órát szunyókáltunk, amikor is Matykó megérkezett reggeli mesét tekintgetni. Végül sikerült egy kompromisszumos hangerőben megegyeznünk, kávé lefőtt, kávé 1, kávé 2. A délelőtt folyamán együtt voltunk – sakkoztunk, Rummikub®oztunk, amíg Zsófika szenderült egy órácskát. Egyébként egész nap ködös, hideg idő volt, végig fagypont alatt. Pizzát rendeltünk, körtés mézeset és gombásat, majd ebéd után kávé 3. Jómagam ezt követően elugrottam leúszni a penzumot (2500m), majd hazaértem után (Zsófika még mindig délutáni álmát durmolta) Zsuzska noszsogatására Matyival elmentünk korizni tanulni, ami egyébként egészen jól sikerült – 5 kör után, bár még helytelen technikával, Matykó már segítség nélkül haladt. No persze, aztán ennyiben is maradtunk, hosszas alkudozást követően engedtem, hogy akkor legközelebb folytathatjuk. Hazatértünk után már majdnem fél hatot ütött az óra, mindnyájan egy asztalnál vacsoráztunk – Zsofka inkább malackodott, egy rövid hiszti idejére ki is került az etetőszékből. A lencsesalátát akkurátusan, szemenként fogyasztotta, de ez éppen nem is volt baj, ugyanakkor mindent magához kívánt gyűjteni az asztalról, és ezt hajlamosnak mutatkozott túlzott hangerővel követelni. Szegényem frusztráltan állt a karácsonyfa felé fordulva, és sírt, sírt, sírt – végül Zsuzska adott számára egy újabb esélyt. No ezt követően jóllakott 7 szem lencsével. Matyira nem volt panasz. Beengedtük a kutyát, próbáltam filmre venni, ahogy Zsófika igyekszik megvizsgálni a lihegő kutya hosszú nyelvét, majd amikor később kezdett elszakadni a cérna, elvittem a kislányt fürdeni. Matyi addig hiperaktívozott, Zsuzska szerint a szünet már hosszúra nyúlt, anélkül, hogy energiái lekötésre kerültek volna. Még egy kis nyivalygás, majd próbaüzem az alváshoz, ami a mai napon sikertelen – így aztán az este hátralévő részét Zsofka is lent tölti a nappaliban hesszolva, amíg Zsuzska mesét olvas a nagyfiúnak, fogimosi, majd irány az ágy. Negyed tízre mindketten alszanak, én még öt percig olvasom Parti a fagyott kutya lábát, majd elszenderedek a kanapén abban a hitben, hogy itt kell aludnom majd a 4.35-ös ébresztőig, mert a hideg miatt a kutya is idebenn alszik.
De nem…nem heppiend. Zsuzska arra lesz figyelmes, hogy valami csorog – ez a kutya idepisilt a szőnyegre, ébredek boldogan, de nem tudom már igazából a felmerült probléma megoldását adekválni, jelzem, én felmegyek aludni, holnap korán kelnék, holnaptól minden kicsit más (Zsuzska kezd a munkahelyen), én korán kezdenék, hogy tudjak haladni a munkával – Zsuzska még olvas egy kicsit, gondolom Pamukot (Hó) gyötri, én pedig valahogy visszaalszom 10 után.
